Kapcsolat

Üzemeltető:
Varga Viktória 

Kőrisfa-Bama Kft

Cégjegyzékszám: 13-09-196846 

Adószám: 26599029-1-13

Telefon:
+36 30/370-68-57

 

E-mail:

fenyoviragladak@gmail.com

korisfa.bama.kft@gmail.com
varga.es.tarsa76@gmail.com

 

Nyitvatartás:
Hétfő-Vasárnap
8.00 - 17.00
(Előre egyeztetett időpontban)

 

Hasznos oldalak:

kert.lap.hu
virag.lap.hu
viragtarto.lap.hu

Február havi tennivalók

2015.12.28.

Mielőtt hozzálátnánk a gyümölcsfák metszéséhez, érdemes megismerni a fák növekedésének alaptörvényeit. Néhány szabályt figyelembe kell venni.

A meredeken felfelé törő:

– különösen a fiatal – hajtások hajlamosak az erőteljes növekedésre. Ezeken a hajtásokon a felső rügyekből fejlődnek az új, erős hajtások. Lefelé csökken a kihajtásra való hajlandóság.

Ha egy ág kissé vízszintes irányba hajlik, akkor az ág felső oldalán és a csúcson a legerősebbek a hajtások. Ha íves az ág, akkor annak a csúcsán a legerősebb a hajtás. A vízszintes ágaknál az ág felső oldalán a legnagyobb mértékű a kihajtás, a lefelé irányuló ágaknál pedig az ág alapi, vagyis a legmagasabb részén hajtanak ki legjobban a rügyek.

 Ezek a szabályok a fiatal és az idősebb gyümölcsfákra egyaránt érvényesek.

 Az erőteljes növekedésű és a későn termőre forduló fáknál:
az ágak vagy a hajtások egy részét kötözzük le vízszintesen. Ezzel fékezzük a növekedést és serkentjük a virágrügyek képzését. Ez főként az erős növekedésű fajtáknál szükséges, amelyek így korábban fordulnak termőre. Az erős növekedésűeket mérsékelten metsszük.

 A gyenge növésűeket:
erősebben kell visszavágni. Az erősebb metszés rendszerint erősebb kihajtásra serkenti a fákat. A gyenge hajtást a nem megfelelő ápolás és a kedvezőtlen időjárás okozhatja. Erős metszéskor ne sajnáljuk a virágrügyes hajtást, olyan ágat is levághatunk, amelyen van virágrügy is. Ez azért szükséges, hogy a virág- és a gyümölcsfejlődés ne hátráltassa az új hajtásképzést.

 Az alma és a körte metszése:
Ritkítani akkor kell őket, ha a fenntartó metszést nem végeztük el rendszeresen, és a korona közben besűrűsödött. A ritkítás során távolítsuk el az összes befelé növő, sérült és beteg hajtást, valamint azokat, amelyek egymást akadályozzák a növekedésben. A cél, hogy a korona belsejébe több fény és levegő jusson. A koronán belül hagyjuk meg az oldalágakat. Ez érvényes az olyan fiatal hajtásokra is, amelyekből termőgallyak fejlődhetnek. Ritkításkor minden hajtást tőből távolítsunk el, ne maradjanak csonkok.

Gyümölcsfák metszése februárban

Metszéskor a fő cél a növekedés és a terméshozás közötti egyensúly biztosítása. A legjobb termőkorban jön el annak az ideje, hogy az egyensúlyt - ellenőrző és ritkító metszésekkel - ameddig csak lehet, fenntartsuk. Azok az idős fák, amelyek már csak termő hajtást produkálnak, gyorsan elöregszenek. Ilyen állapotban a fát erős metszéssel (fiatalító metszés) erőteljesebb hajtórügy-képzésre lehet serkenteni. A helyes metszés a gyümölcsfa teljesítőképességét növeli és életét meghosszabbítja. A fa termése legyen inkább közepes, de minden évben rendszeres.
 

Erős metszés erős hajtásnövekedést eredményez. Gyengébben fejlődő fákat erőteljesebben, erősebb fejlődésűt gyengébben kell metszeni.
 
Tanácsok:
Domináns vezérág (ne metsszük)
Metsszük vissza az ehhez hasonló másodlagos vezérágakat.
Metsszük vissza a befelé növő ágakat, ill. az egymáshoz súrlódó ágakat.
Vágjuk le a mélyen elágazó, laza szövetű ágakat.
Vágjuk le a vízhajtásokat.
Vágjuk le a törött, vihartépte ágakat.
Távolítsuk el a sarjhajtásokat.
Vágjuk le a nagyobb lelógó ágakat.
Vágjuk le az idősebb ágakat tövig, helyet adva az új hajtásoknak.

•  Az elhalt ill. beteg ágakat/gallyakat távolítsuk el minél hamarabb.
•  Ha tovább szeretnénk ritkítani, vágjuk le azokat a gallyakat, melyeken nincs sem virág, sem gyümölcs. Ezek általában a növény árnyékosabb részein vannak, alul vagy középen. Ezek eltávolítása a serkenti a növény növekedését.

 

A metszési felület enyhén ferde legyen, a vesszőn a rügy felett néhány milliméterre, a rügytől lefelé lejtsen. Hogyha kifejlett ágat metszünk vissza, ne hagyjunk csonkot! Aranyszabály, hogy a nagyobb fertőzésveszély miatt viszonylag kevés sebzéssel dolgozzunk, sebkezelő anyaggal feltétlenül ápoljuk le!

Fiatal fák termőre fordítása:

Aki az ősszel ültetett gyümölcsfacsemetét, az minél előbb szeretné élvezni a saját termésű gyümölcs ízét. Fontos tehát a korai termőre fordulás.

A két-három éve ültetett, de termést még nem mutató alma- és körtefák vesszőit ajánlatos vízszintesen lekötözni. Az így irányított vesszők még a nyár folyamán berakódnak termőrügyekkel, és a következő évben már virágot bontanak. Ügyelni kell arra, hogy a lekötözött vesszők ne álljanak ívesen, mert akkor túl erős függőleges hajtások fejlődnek rajtuk.

Téli metszés:

Először az egymást keresztező, befelé növő ágakat kell tőből kimetszeni vagy kifűrészelni. Ne hagyjuk meg a törött, sérült, felkopaszodott ágakat sem! Ha ezeket kivágjuk, akkor a megmaradó termőrészek kedvezőbb helyzetbe kerülnek, a rajtuk levő gyümölcsök biztosabban megtermékenyülnek.
Ne feledkezzünk meg a metszést követő sebkezelésről sem, mert ezek utat nyitnak a vírusoknak, a gombáknak és baktériumoknak, amelyek az edénynyalábokon a szövetekbe kerülnek, ezzel rákos sebeket, ágelhalásokat, mézgásodást és gutaütést okoznak. A friss sebeket ezért kell bekenni valamilyen sebvédő anyaggal.

Gyökérsarjak eltávolítása:

 Télen lehet megszabadulni a gyümölcsfák gyökérsarjaitól. Ezek főként a szilva- és a meggyfák alatt nagyon kellemetlenek, mert elterjednek és zavarják a fák alatti talajművelést. Azzal nem megyünk semmire, ha a talaj felszínén kapával elvágjuk vagy metszőollóval kivágjuk a sarjakat, mert a tövükön lévő rejtett rügyekből újra kihajtanak, sőt nem egy, hanem több hajtást is fejlesztenek. Ezért a helyes megoldás az: hogy a földet kibontjuk a gyökérsarj körül, és a sarjat nem metsszük le, hanem erőteljes mozdulattal, visszafelé húzva letépjük. Hasonlóképpen távolítjuk el a törzs tövében megjelenő tősarjakat is.

Ifjító metszés:

Idősebb fáknál a korona elöregedése és felkopaszodása teszi szükségessé a metszést.
Csak az a fa ifjítható meg, amelynek gyökérzete és törzse, vastag ágai épek, egészségesek. Ha ez nincs így, akkor a legjobb a fát kivágni.
Az ifjítás szükségességét a fa azzal jelzi, hogy sok gyökér vagy tősarjat hoz, és a fa koronája sok vízhajtást nevel. Az ifjító metszés időpontja almatermésűeknél a lombhullástól a rügypattanásig tart. Ugyanez csonthéjasoknál augusztus második felétől szeptemberig tart. Idősebb korban feltétlenül szükségessé válik az ifjítás. 

Az idős fáknál érdemes fiatalítani a koronát, mert különben az öregedéssel csökken a hozam, a gyümölcs nagysága, sőt a minősége is. A korona általában belülről kifelé kezd öregedni. A vezér- és vázágakat akár az egyharmadával is vissza kell vágni úgy, hogy a korona formája megmaradjon. Az oldalágak eltávolításával kell kezdeni. A vezéren és a vázon belülről az ágtorkolattól (elágazástól) legalább fél méterre vágjunk vissza minden oldalágat, úgy hogy megmaradjanak az ággyűrűk. A meredeken felfelé törő hajtásokat kíméletlenül vágjuk vissza az ággyűrűig. Új, fiatal vázágak keletkeznek, amelyek gyorsan kihajtanak. A törzsön egyenletesen elosztva 6-8 ág maradjon, és ezeket alaposan meg kell tisztítani.

Koronaritkító metszés:

A ritkító metszéssel érhetjük el, hogy a korona ne váljék sűrűvé, mivel a gomba és rovar kártevők ott jól érzik magukat, és ott szaporodnak legjobban. A beárnyékolt részeken a termőrügyek nem tudnak kialakulni és az ágak belső részei felkopaszodnak.
A koronaritkítás időpontja gyümölcsfajonként változó. Az almatermésűeket egész évben metszhetjük, amikor nincs termés a fán, de a legmegfelelőbb a szüret utáni időszak, október, november.

A csonthéjasok (kajszi, cseresznye, meggy, szilva) koronáját a nyár végén, augusztusban, szeptemberben ritkítani, szintén a szüret után. A csonthéjasoknál fontos a sebek beforradása, ami a magasabb hőmérsékleten gyorsabb, és így a mézgásodás nem következik be.

Gyümölcsfák téli ápolása:

 A fagymentes napokon meg lehet kezdeni a gyümölcsfák ápolását. Ha már megtisztították a fák törzsét és a vastag ágakat a felváló kéregpikkelyektől, akkor következhet a koronaritkítás. Csak a törzstisztogatás után következzen a fák koronájának ritkítása, mert csak a napsütötte, széljárta ágak között biztonságos a kártevők elleni védekezés és a gyümölcsérés.

Mindenekelőtt a törzs és a vastag ágak felváló kéregpikkelyeit kell eltávolítani nyeles fakaparó vas és drótkefe segítségével. A munka megkezdése előtt terítsünk a fa alá műanyag fóliát, hogy a törmelék ezen gyűljön össze. A kéregpikkelyek védelmében a kártevők tojásainak és a kórokozók spóráinak százezrei találnak maguknak védelmet, ezért, ha a törzset megtisztogatjuk, és a törmeléket elégetjük, akkor vegyszerek használata nélkül is nagyon sok fertőző anyagtól szabadulunk meg. Ezután vizsgáljuk át a gyümölcsfák koronáját, és szedjük le a moníliás gyümölcsmúmiákat, a hernyófészkeket, metsszük le a vértetves, a lisztharmatos vesszőket, távolítsuk el a gyűrűspille, a gyapjaspille tojáscsomóit! Természetesen ezeket is haladéktalanul el kell égetni.
Az összegyűlt törmeléket azonnal el kell égetni! Az alma-, a körte-, a szilvafák különösen hajlamosak arra, hogy sűrű koronát neveljenek. Márpedig, ha a korona belsejét nem éri fény, akkor a gyümölcsök nem érnek be, nem színesednek, a kártevők és a betegségek pedig akadálytalanul szaporodhatnak.

Metszés és lemosó permetezés:

Sok gazda már az enyhülést követően vizsgálódva néz körbe a gyümölcsösben. Nagyon hasznos a tél végi lemosó permetezés. A célja, hogy a fák törzsén, vázágain vagy a rügyek felületén meghúzódó gombák szaporítóképleteit és egyben a rovar- meg atkakártevők áttelelt alakjait megsemmisítse vagy legalább alaposan gyérítse.
Fontos, hogy a metszés után, de a rügypattanás előtt befejezzük a védekezést. A metszési sebeket permetezés előtt zárjuk le sebkezelővel. Szélcsendben, bő lémennyiséggel dolgozzunk, hogy a fa minden részére áztatásszerűen jusson szer. A bő lémennyiségnek különösen az idősebb fáknál van jelentősége, mert a régi, vastag, bordás kéreg alá is juthat a permetélből.

Réz a permetszerben:

 A réz kis mennyiségben nélkülözhetetlen a növények fejlődéséhez, mert gombaölő hatása van, hatására a levélszövetek vastagabbak lesznek, és emiatt az atkák kevésbé károsítják, de a réztartalmú szereket csak korlátozott ideig használhatjuk:
     – az almatermésűeknél, vagyis az almánál, a körténél és a birsnél a sziromhullásig,
     – a csonthéjasoknál, tehát a meggynél, a cseresznyénél, az őszi- és a kajszibaracknál csak a nyugalmi időszakban ajánlható,
     – a mogyorónál felesleges réztartalmú készítménnyel próbálkozni, mert a lisztharmat, a mogyoró legjelentősebb gombakártevője ellen csak kénnel lehet hatékonyan védekezni,
     – a diónál meg a gesztenyénél viszont csak a virágzáskor mellőzzük a rézkészítményt.
    

Lemosó permetezés a gyümölcsösben:

Nélkülözhetetlenül fontos feladat most a tél végi lemosó permetezés.
A növényvédelmi szakemberek erre a célra a legjobbnak tartják a 2 százalékos bordói levet.  Ezzel kell megpermetezni az összes gyümölcsfát (ez a legjobb védelem az őszibarack levélfodrosodása ellen is), a szőlőtőkéket, a rózsabokrokat, a málna-, ribiszke- és köszmétebokrokat, valamint a díszfákat és díszcserjéket is. Ezenkívül ajánlatos megpermetezni minden építményt (támberendezést, kerítést, kaput, szerszámos kamrát), amely fából, deszkából készült.

vissza